A mikroműanyagok olyan kisméretű műanyag darabkák, amik 5 mm alatti nagyságuknak köszönhetően a mindennapi életünk során számos helyen megtalálható. Az egyik legnagyobb forrása az ivóvizeink beszennyeződéséből fakad. Ezek álltalában nem egyfajta, hanem több különböző fajta műanyagfajtánól tevődnek össze, bármilyen típusú polimerrészecskéből állhatnak. A műanyagok egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy nagyon sok idő alatt, több száz év alatt sem bomlanak le teljesen. További nehézséget okoz, hogy kis méretük miatt a pontos forrásuk nem ismert, mozgásának útjait nagyon nehéz lekövetni. A mozgásukat sok tényező befolyásolja, az egyik ilyen az anyag sűrűsége és az alakja. A mikroműanyagok jelen lehetnek a víz felszínén, vékony filmréteget alkotva vagy a tengerfenékre süllyedve, ahol zavarja az üledékben élő fajokat.

A mikroműanyagok kétfajta szennyező forrásra vezethetők vissza

Elsődleges szennyezők az olyan is méretű anyagok, melyeket alapból kis méretűre terveztek. Ezeket mikrogömbökként vagy pelletként forgalmaznak. Ilyen anyagra példa a súrolószerek, melyeket sokszor veszélyes anyagok lemosására használnak, így is növelve a környezeti szennyezés mértékét. Ezekből a használat közben is apró műanyag darabok válnak le, és kerülnek be az ivóvizeinkbe. Másik példa a mikro súrolók csoportja, ide tartozik például a bőrradírban található mikroműanyagok. 

Másodlagos forrás a nagyobb méretű műanyagtermékek aprózódásából fakad. Ezek legtöbbször az eldobott, hulladéklerakóban, illetve az óceánokba kerülő hulladék aprózódásából származó kis méretű műanyagok. Manapság az óceánokban már 1,6 µm-es átmérőjű darabokat is találnak. Feltehetően ennél kisebb darabok is sodródnak a vizeinkben. Az aprózódás végbe mehet fizikai, illetve biológiai úton is.

Az édes és sósvizeinkbe is bekerülő szennyezők egy kutatás szerint már a halak 25,7%-ának emésztőrendszerében is kimutattak mikroműanyagokat, polietilént és nejlont is azonosítottak ezekből. A Wessling által végzett kutatásból kiderül, hogy a Dunában 1 m³  felszíni vízmintában átlagosan 50 db mikroműanyag darabot találtak.

Kép forrása: Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat, 2019. Vol. 10. No. 19., A mikroműanyagok textiles szemmel is.

Az tengerekbe vagy óceánokba bekerülve az ott élő állatoknál különböző egészségügyi károkat tud okozni. Többek között lerakódhat a tápcsatorna részeiben, szűkületeket, súlyosabb esetben pedig elzáródásokat is okozhat. Ezek a műanyagok az állat emésztőrendszeréből van, hogy csak 14 nap eltelte után ürülnek ki, és akkor sem teljesen, némely esetben az állat szöveteibe is beépülhetnek. Az ember ezeket a halakat, tengeri herkentyűket elfogyasztva a saját szervezetébe is beviszi a káros mikroműanyagot.   Egy átlagos ember évente 50 ezer mikroműanyag részecskét fogyaszt el.

Mit tehetünk a mindennapi életünk során, hogy csökkentsük a szennyezés mértékét?

• Műanyag palackos üdítőital helyett válasszuk az alumínium dobozosat. – Ezeket végtelenszer újra lehet hasznosítani így nem keletkezik műanyag hulladék.
• Szűrük a vizet otthonainkban, így csomagolásmentesen juthatunk ivóvízhez. – Egy friss kutatás szerit a csapvízben jelentősen kevesebb mikroműanyag részecske található, mint a palackozott vizekben. Ezek mellett a PET palackos vizeknél külön figyelmünk kell a kupakok minőségére, ugyanis a ki- illetve bezáráskor a kupakról is aprózódnak a vízbe műanyag részecskék.
• A textíliák aprózódása is jelentős szennyező, ezért, ha tehetjük a mosás során használjunk rövidebb mosási programot, alacsonyabb fűtési hőmérséklettel, alkalmazzunk folyékony mosószert a szemcsés helyett, és kisebb fordulatszámmal működtessük a gépet. 
• Bevásárlás során tartózkodjunk a műanyag zacskók használatától.

A mikroműanyag szennyezés napjaink égető problémája, amiről keveset beszélünk. Fontos, hogy a folyamatot - ha már teljesen megszűntetni nem is tudjuk- mérsékeljük fenntarthatóságra való törekvéssel.