Ma ünnepeljük a Föld napját, az 1970-ben indult mozgalom célja pedig nem is lehet más, minthogy felhívja a figyelmet a természeti értékek megóvására. A jeles napon rendszeresek a faültetések és a szemétszedések. A mozgalom az Egyesült Államokból indult, aztán 1990-re sikerült átlépni vele az országhatárt, és nemzetközi programsorozattá szervezni. Azóta Magyarországon is rendszeresek a környezetvédelmi és edukációs programok. Ha valaki például bekukkant az ELTE Füvészkertbe, akkor idén is érdekes szabadtéri programokat találhat.

Minden évnek megvannak a témái, a 2013-as Föld napja arról szólt, hogy nézzünk szembe a globális éghajlatváltozással, a 2014-es központjában a zöld városok álltak, azaz, hogyan lehet fenntarthatóbbá tenni városainkat, és csökkenteni a károsanyag-kibocsátásukat. A 2016-os Föld napja bolygónk fáiról és az erdősítésről szólt, ám nemcsak emiatt volt különleges a nap, hanem azért is, mert 175 nemzet ezen a napon írta alá a 2015 decemberében, a párizsi klímacsúcson megszövegezett klímaszerződést, amiben vállalták, hogy nem hagyják, hogy átlaghőmérséklet növekedés nagyobb legyen, mint az ipari forradalom előtti idők átlaghőmérsékletének két százaléka.

Ha környezetvédelemről van szó, mint jól látszik, elkerülhetetlen, hogy szóba kerüljön a globális felmelegedés. Ha pedig globális felmelegedés, akkor az is elkerülhetetlen, hogy említést tegyünk a műanyagiparról, ami napjainkra a második legnagyobb üvegházhatást okozó gázkibocsátó lett. A műanyaghulladék ugyanis nemcsak csúnya, hanem a felmelegedés egyik legfőbb okozója.

Senki ne áltassa magát!

A műanyag nemcsak az előállítása miatt környezetterhelő, hiszen a legyártásához is olajra és földgázra van szükség, de azért is rendkívül veszélyes, mert ha egyszer kikerül a természetbe, nem tud nem szennyezni. A műanyag a napfény, a meleg, a víz hatására apró műanyagrostokra, mikroműanyagok bomlik, amit az állatok és az ember is akarva-akaratlanul elfogyaszt, ezért így vagy úgy, de mérgezi a teljes táplálékláncot.

A legújabb kutatások szerint már a fitoplanktonokban is megtalálható a mikroműanyag, ami teljesen kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Az apró planktonok ugyanis, ahogy Sir David Attenborough is mondta, sokkal fontosabbak a légkör számára, mint az összes esőerdő együtt. A planktonok nemcsak azon mesterkednek, hogy ellopják Rák uraságtól a herkentyűburger receptjét, hanem ők nyelik el a légköri szén-dioxid jelentős részét is, ráadásul ők termelik az általunk belélegzett oxigén felét is, nem mellesleg pedig annak a táplálékláncnak az alapját jelentik, amitől a teljes óceáni élővilág függ.

Napjainkra az is nyilvánvalóvá vált, hogy a műanyag újrahasznosítása is csak egy újabb környezetromboló szörnyeteg. Az újrahasznosítás drága, az eredménye pedig nehezen eladható. Az Ellen MacArthur Alapítvány kutatása szerint csak az újrahasznosított műanyag mindössze 2 százaléka kerül vissza eredeti szerepébe, 8 százalék valamilyen alacsonyabb minőségű termékben végzi, mondjuk kerti bútorban, a többi aztán vagy szemétlerakóba kerül, ahonnan egy szellő kifújhatja, vagy elégetik, vagy másként szivárog ki a környezetbe.

Senki ne dugja homokba a fejét!

Ha nálunk nem is önti el az utcákat a szemét, és rendezettnek tűnik a környezetünk, a probléma attól még valós, és minden egyes nappal csak súlyosabbá válik. A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint az éves műanyag-felhasználás 2000 óta majdnem megduplázódott. Ha ilyen ütemben folyik a műanyaggyártás, akkor máris képtelenség tartani a klímaegyezmény vállalását.

A Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ tanulmánya szerint egyedül 2015-ben 8300 millió tonna műanyagot állított elő az emberiség, aminek kétharmada a természetbe visszakerülve végezte. A tanulmány szerint 2030-ra, ami azért nincs már valami messze, csak a műanyagipar 1,34 milliárd tonna károsanyagot fog termelni évente, ami 300 olyan szénerőmű károsanyag-kibocsátásával egyenlő, mint amilyen az elavultnak számító Mátrai Erőművünk.

Na, de hova kerül ez az esztelen mennyiségű hulladék? A dolog sokáig úgy állt, hogy az Egyesült Államok és a legtöbb fejlett, nyugati ország Kínába szállította a szemetét, Kína azonban 2018-ban megunta a dolgot, és bezárta a kapuit. Mit léptek erre a fejlett, nyugati országok? Bővíteni és fejleszteni kezdték a feldolgozóiparukat? Nem, nem, Thaiföldön, Malajziában és Vietnamban kezdték lepakolni a hulladékot. Csakhogy ezt sem lehet a végtelenségig csinálni. A megoldást a körforgásos gazdaság jelentené, ahol mint mondják, a ma termékei a jövő alapanyagai, ehhez viszont még hosszú út vezet.

Ne maradjunk tétlenek!

Ha azt hisszük, hogy a műanyaghulladék a délkelet-ázsiai országok problémája, a mikroműanyagok pedig a planktonoké, SpongyaBobé és a bálnáké, nagyon tévedünk. Mint kiderült, a PET-palackozott ásványvizek 93 százaléka szennyezett, és minden liter vízzel átlagosan 325 mikroműanyag-részecskét fogyasztunk el, évente pedig 70 ezer részecskét viszünk be a szervezetünkbe, és akkor csak palackozott ásványvizet fogyasztottunk.

A PET-palackok kiváltására máris lenne megoldás. Hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy a világon valaha legyártott és forgalomba hozott aludobozok anyagának kb 75 százaléka a mai napig körforgásban maradt. Ez azt jelenti, hogy annak az aludoboznak az anyaga, amit talán nagyapánk használt, még mindig aludobozként szolgál valahol valakit. Az alumínium újrahasznosítása ráadásul gyorsan megoldható, mindössze 60 nap elég ahhoz, hogy régi doboz anyagát egy újabb dobozban lássuk viszont, a boltok polcain.

Ne legyenek azonban kétségeink, a mikroműanyag és az apró műanyagrostok ugyanúgy megtalálhatóak a mézben, a cukorban, a sörben és a feldolgozott ételekben is. Akkor mégis mit tehetünk? Zöldítsünk a környezetünkön, ültessünk fát, termeljünk haszonnövényeket, komposztáljunk, ha tudunk, kerüljük a feleslegesen csomagolt árukat, vagy ha csomagoltat veszünk, figyeljünk, hogy olyan csomagolást válasszunk, amik körforgásban tarthatóak, mint az alumínium is. Ne felejtsük el, a sok-sok egyéni erőfeszítés végül eredményre vezet!