A ruháinkkal mérgezzük magunkat

Egyre több ruházati cég használja a kollekcióiban az eldobható palackokból készített újrahasznosított poliésztert, a svéd H&M jelentése szerint az általuk használt poliészterek 90 százaléka újrahasznosított. A Changing Markets Foundation azonban arra figyelmeztet, ne dőljünk be ennek, ez is csak greenwashing: amint ugyanis egy műanyagot ruhában alkalmaznak, már nem lehet újrahasznosítani, és nem sokkal később a hulladéklerakókban, a természetben vagy a szemétlerakókban végzik. Az újrahasznosított palackokból készült ruházat tehát ugyanúgy hozzájárul a divatipar hulladékának növekedéséhez.

Elterelik a figyelmet

„A márkák mindenhol azt hangsúlyozzák, hogy óvni próbálják a környezetet, és újrahasznosított műanyagokat használnak a kollekcióikban, mindez viszont csak arra jó, hogy eltereljék a vásárlók figyelmét, hogy valójában mekkora energiaigénye van a ruhaiparnak, és mennyire függnek a fosszilis tüzelőanyagoktól” – magyarázata George Chading-Rolls, a The Changing Markets Foundation kampánytanácsadója. „Ha a divatmárkák komolyan gondolnák a környezetszennyezés csökkentését, akkor nem forgatnák vissza a műanyaghulladékot a ruhaiparba, hanem elvágnák magukat a fosszilis tüzelőanyagoktól, és leállnának túltermeléssel” – folytatta Chading-Rolls.

Az alapítvány november elején felszólította a 20 legnagyobb divatmárkát, és az őket tulajdonló cégeket, hogy a következő 12 hónapban tegyék átláthatóvá, pontosan mennyi fosszilis üzemanyagot, olajat, földgázt használnak a ruháik elkészítéséhez. A tanulmányuk szerint ugyanis a divatipar jelenleg több olajjal dolgozik, mint ami Spanyolország éves igénye, ez ráadásul számításaik szerint a következő években még jócskán növekedni is fog, 2030-ra a divatcégek károsanyag-kibocsátása kétszerese lesz Ausztrália károsanyag-kibocsátásának. Ahogy az Index egy korábbi cikkében is írja, divatipar lett a világ második legszennyezőbb iparága közvetlenül az olajszektor után.

Nagyon sokat vásárolunk

Elképesztően sok felesleges ruhát vásárolunk, és a ruhagyártás kész ökológiai katasztrófa: az előállítás masszív szén-dioxidkibocsátással, vízpazarlással és vegyszeres szennyezéssel jár, az elhasznált darabok pedig a bolygón felhalmozódó szemét mennyiségét növelik. Csak az USA-ban évente 14-15 millió tonna ruhát dobnak ki, aminek 84 százaléka hulladéklerakóban végzi.

További nagyon súlyos probléma, hogy ezekből a szintetikus anyagokból készült ruhákból mikroműanyagok kerülnek a levegőbe, amik aztán tovább szennyezik a természetet, sőt bekerülnek az emberi szervezetbe is, ahol gyulladásokat okozhatnak. Ahogy korábban is írtuk, évente máris 70 ezer mikroműanyag-részecskét viszünk be a szervezetünkbe, aminek megvannak a hatásai. Ahogy Shanna Swan reprodukciós epidemiológus a Count Down című könyvében írja, a műanyagszennyezés miatt csökken például a péniszméret, és veszélybe került a férfiak termékenysége is. A férfiaknak máris fele annyi hímivarsejtjük van, mint a nagyapjuknak volt.

Mit tehetünk?

A fast fashion arra ösztönözte az embereket, hogy a ruhákat dobják ki. Mint az Index is említi, a ruhaszemét-problémára szintén a zártláncú gyártás lenne a jó megoldás, amelyben az elhasznált terméket közel teljes egészében fel tudnák használni új termék gyártásához, azonban ennek a kidolgozására még legalább tíz évet kell várni. Mit tehetünk addig mi? Ahogy a Tudatos Vásárlók oldala írja, ne vásároljunk például műszállás ruhákat. Ha mégis vannak otthon műszálas ruháink, mossuk őket ritkábban, vagy rövidebb programokkal, hogy csökkentsük a mikroszálak leszakadásának esélyét. Hogyan segíthetünk még? Ha tehetjük, amikor csak lehet, kerül