Júniusban van az Óceánok Világnapja. A téma alkalmából a nemzetközi kutatásban résztvevő magyar kutatót, Jordán Ferencet kérdeztük a TARA kutatóhajóról, ami a bolygó óceánjainak állapotát vizsgálja.

Hogyan kapcsolódik a TARA kutatóhajó a műanyagszennyezéshez? Milyen kutatást végeznek ezen a területen?

A hajó mérései többek között a mikroműanyag-szennyeződés kutatásának egyik legnagyobb adatbázisát szolgáltatják, és persze az arra alapozott kutatásokat segítik. Egy kutatási projekt kifejezetten azt vizsgálja, mennyire érzékenyek a planktonikus élőlények a mikroműanyag-szennyeződésre. Amíg ezt nem tisztázzuk, addig a halakra vagy a madarakra kifejtett hatást sem fogjuk teljesen megérteni.

Milyen egyéb kutatásokat végeznek a hajóval?

Általános cél a mikroorganizmusok kutatása, eddig ismeretlen baktériumok és vírusok felfedezése, a nagyobb élőlények lárváinak térbeli mozgása, sztenderd globális adatbankok létrehozása. Ami a legfontosabb, hogy mindezen információ olyan rendszermodellekben legyen értelmezve, hogy okos indikátorokkal segíthessük a menedzsmentet és a döntéshozatalt. Nem elég a fajok latin neveit sorolgatni, ki kell számolni, mennyire működik jól vagy mennyire érzékeny a rendszer.

Észrevehető-e a mikroműanyagok jelenléte a planktonokon?

A Mariana-árok mélyétől a kutyánk beléig mindenhol ott van a mikroműanyag. Az érzékenyebb fajok anyagcseréjét komolyan veszélyeztetheti. Ez nem olyan látványos, mint amikor egy teknős belegabalyodik egy zacskóba, de hatásait tekintve sokkal komolyabb. Ha a planktonnak rossz, mindenkinek rossz: a halaknak is, nekünk is. Észre kellene venni lassan, hogy a tenger nincs messze tőlünk. A térképen igen, de hatásait tekintve nem. 

Milyen eredményeket hozott eddig a kutatás? Mire lehet következtetni az eredményekből?

Különféle projekteket szolgál a TARA hajó, sokféle kutatási iránnyal. Eddig például több mint 5500 új vírust fedeztek fel a 35 ezer vízmintát vizsgálva. Ez már önmagában is izgalmasan hangzik. Egyre jobban értjük azt is, hogyan hat a felmelegedett óceán intenzívebb párolgása, a rengeteg így keletkezett csapadék és az Amazonas emiatt minden eddigi rekordot megdöntő hozama a torkolat környékének kémiai és mikrobiális összetételére. A hordalékkal teli édesvíz bemosódása az űrből is látszik.

A Tara hajón végzett kutatások is bebizonyították, hogy a mikroműanyagok mindenhol fellelhetőek, teljesen belekerültek a körforgásunkba, ezért is nagyon fontos, hogy a műanyagok egyre több területen történő kiváltását ne csak  választható opciónak tekintsük.

Jövőnkre tekintettel élni a mai világ egyik legfontosabb feladata, hiszen most kell tennünk azért, hogy a jövő generációja számára is élhető világot biztosítsunk. Ehhez elengedhetetlen már gyerekkorban a megfelelő nevelés.

Fontos, hogy a gyerekek is megértsék, hogy mennyire fontos a környezetünk védelme, és hogy ezt ők is meg tudják tenni. És hogy hogy tudjuk ezt nekik különösebb tanítás nélkül is átadni? Azzal, ha jó példát mutatunk és elmagyarázzuk miért is fontos, hogy takarékoskodjanak az energiaforrásokkal vagy miért tegyék a szelektív hulladékot külön tárolókba. Ezek mellett az óvodák és iskolák felelősségvállalása is jelentős.

Biztosan hallották már hogy „Finnország a legzöldebb ország” és ezt nem csak a természeti adottságaira értik, hanem hogy a világ egyik legfenntarthatóbb országaként tartják számon. Valóban, ha megnézzük rengeteg mindent tesznek azért, hogy egy fenntartható világot hozzanak létre. A sok dolog közül az egyik dolog, amit eltanulhatunk tőlük az a gyerekek nevelése a környezetvédelemre. Ezt az óvodában és az iskolában is külön tanulják úgynevezett „környezetvédelmi dadusok” iránymutatásával. A dadusok önkéntesként dolgoznak és természetközeli élményekkel hívják fel a gyerekek figyelmét, hogy milyen értékes dolog az erdő az állatok vagy éppen a tiszta víz. 

A finnekhez hasonlóan egyre több ország szorgalmazza az élményközpontú valóságközeli környezettudatos nevelést minél fiatalabb korban. Ez fontos is, hiszen, ha már kiskoruktól kezdve ezt tanulják, számukra természetes lesz a fenntartható életmód.

Magyarországon is fontos a gyerekek szemléletformálása az egyik magyar óvodában például a Föld napja alkalmából különböző játékos módszerekkel okítják a gyerekeket. Ezen nap alkalmából beszélgetnek és sétákat tesznek.

Egy játékos mód, amivel a gyerekek is várják ezt a napot, hogy kapnak egy feladatot: Aznap csak zöld színű ruhadarabokba mennek az óvodába, innen jobban megjegyzik az alkalmat. A naphoz tartozik, hogy különböző zöldségeket ültetnek, melyeket a csoport ablakába tesznek -mindenki a sajátját- majd ezeket együtt megtanulják gondozni, az elkövetkező napokban öntözik őket, majd, amikor kicsíráztak hazaviszik, és otthon, ha valaki szépen neveli a termését, meg is eheti. Másik kiemelt tevékenység ezen a napon a szelektív hulladékgyűjtés megismertetése a gyerekekkel. Ekkor megtanulhatják, hogy melyik színű kukába milyen hulladék kerül. Maguk is újrahasznosítanak: kupakokból készítenek társasjátékot, mellyel egész évben játszhatnak. A nap alkalmából kirándulásokra mennek, ahol a fák, bokrok termésével ismerkednek meg így a természetben jobban kiismerik majd magukat. Ezeken kívül verseket, énekeket, mondókákat is tanulnak. A nap végén érdekes találóskérdésekkel zárják a napot, amelyekből rengeteget tanulhatnak a fenntarthatóság jegyében.

A környezettudatos életre nevelés mindannyiunk érdeke, de a legérintettebb a jövő korosztálya, ezért is fontos az edukációjuk.

Napjaink szerves részét képezik a műanyag üdítős-, illetve vizespalackok, melyek életünk számos terén veszélyt jelentenek ránk és környezetünkre egyaránt. Olyan problémák forrásai is lehetnek, amikre elsőként nem is gondolnánk, mint például a kioldódó káros anyagok mennyisége és minősége.

A műanyag csomagolás esetén az általunk elfogyasztott víz vagy üdítő közvetlenül érintkezik a csomagolással, illetve kölcsönhatásba is léphet vele. Emiatt gondolnunk kell olyan veszélyekre is, mint a kioldódás. De miért pont a műanyag csomagolás a veszélyes? Mert a műanyag az áteresztő anyagok közé sorolható, nem úgy, mint az alumínium vagy az üveg - ez utóbbiak a nem áteresztő anyagok csoportjába tartoznak.

Az emberek többsége iszik szén-dioxiddal dúsított vizet, bele se gondolva, hogy az előtte jobb esetben heteket rosszabb esetben hónapokat a palackban van. Ennyi idő alatt a sav hatására a PET palackok nagy része roncsolódik, az egyéb környezeti hatások, mint a napfény, magasabb hőmérséklet még többet ront a helyzeten.

Egy másik jelentős veszélyforrás a PET palackok esetében a bennük található mikroműanyagok jelenléte. Ezek az anyagok, mint például a Biszfenol A, és ftalátok, a szervezetünkbe kerülve veszélyesforrást jelenthetnek ránk. 

Mit tegyünk ellene?

Azzal az egyszerű megoldással tudunk védekezni ellene, hogy a műanyag palackokat teljesen elhagyjuk az életünkből! Helyettük használhatunk például üvegpalackokat, hisz az ilyen csomagolású italok élettartama is jóval nagyobb, nagyobb mértékben újrahasznosíthatóak és ráadásul nem is oldódnak ki belőlük káros anyagok. Másik remek alternatíva lehet továbbá az alumínium dobozos termékek.

Tehát amikor csomagolt ital termékeket választanánk gondoljunk rá, hogy mennyi káros anyagtól kímélik meg a Földet és a saját szervezetüket is egy olyan egyszerű döntéssel, hogy a PET palackos változat helyett válasszunk fenntartható alternatívát, mint például az alumínium dobozosakat!

Napjaink egyik remek újítása a Floewater innovációja, amellyel csomagolásmentesen nyerhetünk prémium minőségű szűrt vizet. A Floewater egy olyan vízszűrő berendezés, amellyel a csapvizet lehet átalakítani kitűnő minőségű ivóvízzé, sőt akár széndioxiddal dúsított változat előállítására is képes. Fontos jellemzője, hogy kialakítása miatt csomagolásmentesen juthatunk vízhez ezzel hatalmas mennyiségű PET palacktól megkímélve bolygónkat, miközben egészségünkért sem kell aggódnunk a különböző káros anyag kioldódás miatt.

Biztosan Ön is hallott már róla, hogy a Föld órájának napján március utolsó szombatján egy órára az este folyamán le kéne kapcsolni a lámpákat, elektromos berendezéseket minden háztartásban.  De gondolkozott már azon miért van ez?

Az eseményt a WWF (World Wide Fund for Nature) hozta létre egy egyszerű és nemes céllal, mégpedig, hogy az emberek legalább egy évben 1 órára eltöprengjenek az éghajlatváltozáson. Ez egy önkéntes kezdeményezés, mely felhívja a figyelmet a fenntartható életvitel fontosságára, illetve az ökológiai lábnyomunk csökkentésére. A feladat egyszerű: március utolsó szombatján háztartásunkban 1 órára kapcsoljunk le minden olyan elektromos eszközt, ami nem létfontosságú.

Az első megrendezett alkalom 2007-ben volt, ekkor még csak Ausztrália területén oltották le a villanyokat. A következő alkalommal 2008-ban már nemzetközivé vált az esemény, napjainkban a világ számos részén takarékoskodnak az árammal ezen alkalomból. Az eseményhez több nagyváros is csatlakozott. Többek között Sydney-ben az Operaház, New York-ban az Empire State Building, San Francisco-ban a Golden Gate híd, Rómában a Colosseum, Svédországban a Royal Castle, Londonban a Big Ben, Párizsban az Eiffel torony, Kínában a Nagy Fal és még számos épület különböző kontinensekről. Az eseményt az online tér, illetve az online hirdetés tette lehetővé, még olyan cégóriások is csatlakoztak, mint a Google, aki sötét előlappal köszöntötte felhasználóit.  Magyarország számos pontján is észlelhető volt a lekapcsolás, Budapest több látványossága is sötétbe borult 60 percre, mint például Budán a Várnegyed. Az idei Föld Órája eseményen különböző kihívásokkal is találkozhattunk, ehhez fontos volt a regisztrálás, ezt egyénileg vagy a településünk részeként is megtehettük. Az alkalmon keresztül lehetőség nyílt természeti értékeink megóvására támogatást is nyújtani.

A klímaváltozás napjaink égető problémája. Földünk átlag hőmérséklete ugyanis rohamosan növekszik, melyet számos emberi tevékenység okoz. Ezek közül a legjelentősebb a közlekedés, a túlfogyasztás, az erdők kitermelése, a füstkibocsátás, haszonállattartás. Ha a tendencia nem javul az számos veszélyt hordoz magával ilyen a szélsőséges időjárási viszonyok, gyakori hőhullámok, árvizek keletkezése. Ez ellen a mi feladatunk tenni, valamint fontos a vállalatok fenntartható irányítása is, különböző egységes jogszabályok létrehozása, ezáltal a különböző iparágak gyárainak káros anyag kibocsátásának korlátozása. Ezek mellett javulást érhetünk el a mindennapi életünk során, ha a káros tevékenységeinket megszüntetjük vagy helyettesítjük egy fenntartható alternatívájával.

A kedvezményezés 16 évvel ezelőtt egy remek ötlettel indult egy nemes cél elérése érdekében, mely a mai napra világméretű összefogássá nőte ki magát. Ezt a tendenciát a bolygónk jövője érdekében folytatnunk is kell, ha már teljesen megállítani nem is tudjuk, legalább visszafogjuk a globális felmelegedést, hogy egy fenntartható Világban élhessünk.

A mikroműanyagok olyan kisméretű műanyag darabkák, amik 5 mm alatti nagyságuknak köszönhetően a mindennapi életünk során számos helyen megtalálható. Az egyik legnagyobb forrása az ivóvizeink beszennyeződéséből fakad. Ezek álltalában nem egyfajta, hanem több különböző fajta műanyagfajtánól tevődnek össze, bármilyen típusú polimerrészecskéből állhatnak. A műanyagok egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy nagyon sok idő alatt, több száz év alatt sem bomlanak le teljesen. További nehézséget okoz, hogy kis méretük miatt a pontos forrásuk nem ismert, mozgásának útjait nagyon nehéz lekövetni. A mozgásukat sok tényező befolyásolja, az egyik ilyen az anyag sűrűsége és az alakja. A mikroműanyagok jelen lehetnek a víz felszínén, vékony filmréteget alkotva vagy a tengerfenékre süllyedve, ahol zavarja az üledékben élő fajokat.

A mikroműanyagok kétfajta szennyező forrásra vezethetők vissza

Elsődleges szennyezők az olyan is méretű anyagok, melyeket alapból kis méretűre terveztek. Ezeket mikrogömbökként vagy pelletként forgalmaznak. Ilyen anyagra példa a súrolószerek, melyeket sokszor veszélyes anyagok lemosására használnak, így is növelve a környezeti szennyezés mértékét. Ezekből a használat közben is apró műanyag darabok válnak le, és kerülnek be az ivóvizeinkbe. Másik példa a mikro súrolók csoportja, ide tartozik például a bőrradírban található mikroműanyagok. 

Másodlagos forrás a nagyobb méretű műanyagtermékek aprózódásából fakad. Ezek legtöbbször az eldobott, hulladéklerakóban, illetve az óceánokba kerülő hulladék aprózódásából származó kis méretű műanyagok. Manapság az óceánokban már 1,6 µm-es átmérőjű darabokat is találnak. Feltehetően ennél kisebb darabok is sodródnak a vizeinkben. Az aprózódás végbe mehet fizikai, illetve biológiai úton is.

Az édes és sósvizeinkbe is bekerülő szennyezők egy kutatás szerint már a halak 25,7%-ának emésztőrendszerében is kimutattak mikroműanyagokat, polietilént és nejlont is azonosítottak ezekből. A Wessling által végzett kutatásból kiderül, hogy a Dunában 1 m³  felszíni vízmintában átlagosan 50 db mikroműanyag darabot találtak.

Kép forrása: Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat, 2019. Vol. 10. No. 19., A mikroműanyagok textiles szemmel is.

Az tengerekbe vagy óceánokba bekerülve az ott élő állatoknál különböző egészségügyi károkat tud okozni. Többek között lerakódhat a tápcsatorna részeiben, szűkületeket, súlyosabb esetben pedig elzáródásokat is okozhat. Ezek a műanyagok az állat emésztőrendszeréből van, hogy csak 14 nap eltelte után ürülnek ki, és akkor sem teljesen, némely esetben az állat szöveteibe is beépülhetnek. Az ember ezeket a halakat, tengeri herkentyűket elfogyasztva a saját szervezetébe is beviszi a káros mikroműanyagot.   Egy átlagos ember évente 50 ezer mikroműanyag részecskét fogyaszt el.

Mit tehetünk a mindennapi életünk során, hogy csökkentsük a szennyezés mértékét?

• Műanyag palackos üdítőital helyett válasszuk az alumínium dobozosat. – Ezeket végtelenszer újra lehet hasznosítani így nem keletkezik műanyag hulladék.
• Szűrük a vizet otthonainkban, így csomagolásmentesen juthatunk ivóvízhez. – Egy friss kutatás szerit a csapvízben jelentősen kevesebb mikroműanyag részecske található, mint a palackozott vizekben. Ezek mellett a PET palackos vizeknél külön figyelmünk kell a kupakok minőségére, ugyanis a ki- illetve bezáráskor a kupakról is aprózódnak a vízbe műanyag részecskék.
• A textíliák aprózódása is jelentős szennyező, ezért, ha tehetjük a mosás során használjunk rövidebb mosási programot, alacsonyabb fűtési hőmérséklettel, alkalmazzunk folyékony mosószert a szemcsés helyett, és kisebb fordulatszámmal működtessük a gépet. 
• Bevásárlás során tartózkodjunk a műanyag zacskók használatától.

A mikroműanyag szennyezés napjaink égető problémája, amiről keveset beszélünk. Fontos, hogy a folyamatot - ha már teljesen megszűntetni nem is tudjuk- mérsékeljük fenntarthatóságra való törekvéssel.

Egy friss nemzetközi jelentés szerint az alumínium még mindig a legfenntarthatóbb italcsomagolás. A kutatási anyagból nem csupán az derül ki, melyek az alumíniumdobozok állandó fenntarthatósági előnyei a különböző csomagolási típusokhoz képest, dede rávilágít arra is, hogy a fogyasztók a tavalyi évben kétszer annyi alumínium italdobozt hasznosítottak újra, mint műanyag palackot.

Az alumínium italdobozok átlagosan akár 20-szor több újrahasznosított anyagot tartalmaznak, mint az üveg- vagy PET-palackok, hiszen hulladékként sokkal értékesebbek, így az alumínium egyértelműen az újrahasznosítási rendszer pénzügyi életképességének kulcsfontosságú tényezője. Az idei jelentés egy új teljesítménymutatót is bemutat, névlegesen a zárt láncú körkörös rátát, amely azt méri, hogy az újrahasznosított anyagok hány százaléka került felhasználásra azonos termékként – jelen esetben egy új italcsomagolásként.

A jelentést készítő szövetség - sok nagyvállalattal szorosan együttműködésben -  küzd több éve átfogóan az alumíniumdobozok újrahasznosítási arányának növeléséért, többek között a jól megtervezett visszaváltórendszerek létrehozásáért.

„Az alumíniumdobozok továbbra is a leginkább újrahasznosított és újrahasznosítható italcsomagolások a piacon” – mondta Raphael Thevenin, a Constellium értékesítési és marketing alelnöke, valamint az Aluminium Association alumínium italdobozgyártó bizottságának elnöke.

„A Can Makers Institute (CMI) büszke arra, hogy az alumínium italdoboz továbbra is felülmúlja versenytársait a legfontosabb fenntarthatósági mutatók tekintetében” – mondta Robert Budway, a CMI elnöke, majd folytatta – „Az alumínium italdobozgyártók és alumíniumdoboz-beszállítók elkötelezettek amellett, hogy az aludobozok kiváló fenntarthatósági teljesítményére építsenek, és ezt az elkötelezettséget az iparág új újrahasznosítási arányszámaival bizonyították is. Ezen célok elérése nemcsak az iparág növekedése szempontjából fontos, hanem a környezet és a gazdaság hasznára is válik.”

A 2021-es jelentés további kulcsfontosságú megállapításai a következők:

• Az alumínium italdobozok zárt láncú körkörösségi aránya (a fent leírtak szerint) 92,6 százalék volt, szemben a PET-palackok 26,8 százalékával és az üvegpalackok 30-60 százalékával.
• Az alumíniumdobozok átlagos újrahasznosított tartalma 73 százalék, ami messze meghaladja a rivális csomagolási típusokat.
• Az alumíniumdoboz továbbra is messze a legértékesebb italcsomag az újrahasznosító italcsomagolásként, 991 dollár/tonna értékével, szemben a PET esetében 205 dollár/tonnával, és negatív 23 dollár/tonnás üvegértékkel, a kétéves gördülő átlag alapján.

További információ a témában a www.aluminum.org ls www.cancentral.com. oldalakon érhető el.

Forrás:The Metal Packager Team 

A ruháinkkal mérgezzük magunkat

Egyre több ruházati cég használja a kollekcióiban az eldobható palackokból készített újrahasznosított poliésztert, a svéd H&M jelentése szerint az általuk használt poliészterek 90 százaléka újrahasznosított. A Changing Markets Foundation azonban arra figyelmeztet, ne dőljünk be ennek, ez is csak greenwashing: amint ugyanis egy műanyagot ruhában alkalmaznak, már nem lehet újrahasznosítani, és nem sokkal később a hulladéklerakókban, a természetben vagy a szemétlerakókban végzik. Az újrahasznosított palackokból készült ruházat tehát ugyanúgy hozzájárul a divatipar hulladékának növekedéséhez.

Elterelik a figyelmet

„A márkák mindenhol azt hangsúlyozzák, hogy óvni próbálják a környezetet, és újrahasznosított műanyagokat használnak a kollekcióikban, mindez viszont csak arra jó, hogy eltereljék a vásárlók figyelmét, hogy valójában mekkora energiaigénye van a ruhaiparnak, és mennyire függnek a fosszilis tüzelőanyagoktól” – magyarázata George Chading-Rolls, a The Changing Markets Foundation kampánytanácsadója. „Ha a divatmárkák komolyan gondolnák a környezetszennyezés csökkentését, akkor nem forgatnák vissza a műanyaghulladékot a ruhaiparba, hanem elvágnák magukat a fosszilis tüzelőanyagoktól, és leállnának túltermeléssel” – folytatta Chading-Rolls.

Az alapítvány november elején felszólította a 20 legnagyobb divatmárkát, és az őket tulajdonló cégeket, hogy a következő 12 hónapban tegyék átláthatóvá, pontosan mennyi fosszilis üzemanyagot, olajat, földgázt használnak a ruháik elkészítéséhez. A tanulmányuk szerint ugyanis a divatipar jelenleg több olajjal dolgozik, mint ami Spanyolország éves igénye, ez ráadásul számításaik szerint a következő években még jócskán növekedni is fog, 2030-ra a divatcégek károsanyag-kibocsátása kétszerese lesz Ausztrália károsanyag-kibocsátásának. Ahogy az Index egy korábbi cikkében is írja, divatipar lett a világ második legszennyezőbb iparága közvetlenül az olajszektor után.

Nagyon sokat vásárolunk

Elképesztően sok felesleges ruhát vásárolunk, és a ruhagyártás kész ökológiai katasztrófa: az előállítás masszív szén-dioxidkibocsátással, vízpazarlással és vegyszeres szennyezéssel jár, az elhasznált darabok pedig a bolygón felhalmozódó szemét mennyiségét növelik. Csak az USA-ban évente 14-15 millió tonna ruhát dobnak ki, aminek 84 százaléka hulladéklerakóban végzi.

További nagyon súlyos probléma, hogy ezekből a szintetikus anyagokból készült ruhákból mikroműanyagok kerülnek a levegőbe, amik aztán tovább szennyezik a természetet, sőt bekerülnek az emberi szervezetbe is, ahol gyulladásokat okozhatnak. Ahogy korábban is írtuk, évente máris 70 ezer mikroműanyag-részecskét viszünk be a szervezetünkbe, aminek megvannak a hatásai. Ahogy Shanna Swan reprodukciós epidemiológus a Count Down című könyvében írja, a műanyagszennyezés miatt csökken például a péniszméret, és veszélybe került a férfiak termékenysége is. A férfiaknak máris fele annyi hímivarsejtjük van, mint a nagyapjuknak volt.

Mit tehetünk?

A fast fashion arra ösztönözte az embereket, hogy a ruhákat dobják ki. Mint az Index is említi, a ruhaszemét-problémára szintén a zártláncú gyártás lenne a jó megoldás, amelyben az elhasznált terméket közel teljes egészében fel tudnák használni új termék gyártásához, azonban ennek a kidolgozására még legalább tíz évet kell várni. Mit tehetünk addig mi? Ahogy a Tudatos Vásárlók oldala írja, ne vásároljunk például műszállás ruhákat. Ha mégis vannak otthon műszálas ruháink, mossuk őket ritkábban, vagy rövidebb programokkal, hogy csökkentsük a mikroszálak leszakadásának esélyét. Hogyan segíthetünk még? Ha tehetjük, amikor csak lehet, kerül

A víz csodálatos szerkezet, amire a Föld minden élőlényének szüksége van. Az élet a vízben kezdődött, a Föld 70 %-át víz borítja és testtömegünk kétharmadát is a víz teszi ki. Nélküle egy ember legfeljebb 3 napig élhet, míg élelem hiányában ennek többszörösét is kibírjuk. De miből áll ez az egyszerű, de ilyen jelentős anyag? És vajon mit látunk, ha mikroszkóp alatt vizsgálunk meg egyetlen cseppjét?

A víz otthont ad rengeteg fajnak és apróbb szervezetnek is. A hatalmas bálnák mellett mikron méretű élőlények is lakják, így nagyon fontos, hogy megóvjuk a Föld vizeinek tisztaságát így az élővilág egészségét is. A vízbe került szennyeződések, a mérgező vegyületek, a mikroműanyagok minden élőlényre, így ránk is veszélyt jelentenek, ezért mindenki érdeke, hogy óvja és védje a környezetét és a víz tisztaságát.

A víz csodálatos szerkezet, melyet a saját szemünkkel láthatunk, ha mikroszkóp alatt vizsgáljuk meg a vízcseppeket. A természetes vizekben számtalan mikroorganizmus él, ám az ivóvízben ne keressük ezeket. A hozzánk jutó víz ugyanis egy alaposan megtisztított és szűrt folyadék, ami bátran fogyasztható, hazánkban ráadásul kiváló minőségű. De mi van akkor, ha fagyasztott állapotában nézzük meg ezeket a cseppeket?

Izgalmas felfedezést köszönhetünk Masaru Emoto japán tudósnak, aki egy egyedi fagyasztásos eljárással domború jégdarabokat varázsolt a vízcseppekből, majd mikroszkóp alá dugta őket. Amit pedig ott látott, nem csak csodálatos, de nagyon tanulságos is volt.

A fagyasztott cseppek éppen olyan változatosak, mint a hópelyhek. Vannak köztük hatszögletűek és nyolcszögletűek, szögletesebb és kerekdedebb formák és vannak, amelyek csavarra, vagy ékszerre hasonlítanak.

A sokféle forma mellett a tudós egy nagy különbséget is felfedezett. A víz érzékeny a külső behatásokra, így a különböző vegyi anyagokra, de a kutatás szerint a cseppeket érő üzenetekre, zenére, vagy mikrohullámra is. Ezt bizonyította az, hogy a fagyott cseppek közül egyesek teljesen elvesztették izgalmas szerkezetüket, homályossá, átlátszatlanná váltak. Ezek a változások a negatív üzenettel kapcsolatba álló, illetve csapvízből származó cseppeken voltak megfigyelhetőek, ami egyértelműen a klórnak volt köszönhető.

A csapvízben található klór a fagyasztás után ugyanis eltüntette a kristályokat, mivel teljesen megváltoztatja a víz szerkezetét. De mit csinál még a vízzel a klór?

A klórra szükség van, hiszen ezzel tüntethetőek el a vízben élő, betegségeket okozó mikroorganizmusok. Ahhoz, hogy tiszta víz folyjon a csapból, a ivóvizet a csőhálózatba jutása előtt klórgázzal fertőtlenítik. Jelenleg az ivóvízben mérhető maradék klórtartalom 0,2 mg/l, ami megfelel az egészségügyi hatóság ajánlásának.

A klór azonban a káros mikroorganizmusok mellett minden élő szervezetre hatással van. Ugyan az ivóvízben található mennyiség nem okoz gondot, a klóros víz fogyasztása nem javasolt. A legjobb minőségű csapvíz mellett is érdemes jó minőségű szűrő berendezést használni, ilyen eszköz például a Floewater. A vízszűrő egyszer használatos műanyag hulladék nélkül biztosít szűrt, tiszta ivóvizet, így a a palackozott vizek helyett nem csak tiszta ivóvizet fogyasztunk, hanem környezetünket is óvjuk.

http://vizesblog.hu/2016/07/08/hihetetlen-mit-talal-csapvizben-mikroszkop/

https://www.vizmuvek.hu/hu/fovarosi-vizmuvek/lakossagi-ugyfelek/altalanos_informaciok/vizminoseg_vizkemenyseg

https://szivkoherencia.hu/dr-masaru-emoto-a-viz-rejtett-bolcsessege/

Az elmúlt években léptem-nyomon találkozhatunk mindennapjainkban a szelektív szemetesekkel és a jól ismert újrahasznosítható jellel. De vajon tényleg mindent újrahasznósítanak amire ráteszik ezt a jelet? Azt tudjuk, hogy a világon gyártott műanyagmennyiségnek csupán 9%-át hasznosították újra. Nem túlságosan reklámozott tény azonban, hogy 1 db műanyag palack előállításhoz háromszor annyi víz szükséges, mint amennyi vizet töltenek bele. Tehát egy 1 literes PET palack előállításhoz 3 liter vízre van szükség. Az alumínium magas visszagyűjtéséi arányának és újrahasznosított tartalmának köszönhetően egy italdoboz előállításának ökológiai lábnyoma jelentősen alacsonyabb, mint egy azonos űrtartalmú PET palacké. Az Európai Unió előrása szerint 2030-tól a PET- palackok előállítása során 30%-ban úrjafeldolgotott műanyagokat kell felhasználni.

Az aludobozoknál már most, 10 évvel korábban több, mint kétszerese, ami azt jelenti, hogy az alumínium doboz fenntarthatósága szempontjából a legmegfelelőbb és legkorszerűbb italcsomagolás, ahogy azt már több gyártó is felfedezte. A Heineken 2021-re kivezette PET palackos termékeit a kínálatából, a Hell Energy Magyarország 2021-re a XIXO márkájában a szénsavasüdítőit csak alumínium csomagolásba tölti.

A WRAP brit non-profit társaság tanulmányt készített bizonyos anyagok teljes életciklusáról, mivel többször felmerült a kérdés, hogy "környzetvédelmi szempontból megéri-e az újrafeldolgozás?". A tanulmány alapján a WRAP kiszámította, hogy Nagy-Britannia újrafeldolgozási erőfeszítései évi 10-15 millió tonnával csökkentik az ország szén-dioxid kibocsátását ez az érték megfelel annak, mintha durván 3,5 millió autót vonnának ki a forgalomból. Hasonlóan, Amerika Környezetvédelmi Hivatala úgy becsüli, hogy az újrafeldolgozás 2005-ben 49 millió tonnával csökkentette az ország szén-dioxid kibocsátását.

Az újrahasznosításnak más előnyei is vannak. Ezzel megőrizzük természeti erőforrásainkat, csökkentjük a szemétlerakókon felhalmozódó szemetet vagy annak elégetését. Emelett energiát takarítunk meg és csökkenthetjük az üvegházhatású gázok és a szennyezés kibocsátását.

Az alumínium újrafeldolgozásával például 95%-kal csökkenthetjük az energia felhasználást, ez az érték messze a legjobb más anyagokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy az alumínium doboz újrahasznosíthatósági szempontjából a legmegfelelőbb és legkorszerűbb italcsomagolás. Ezt bizonyítja az is, hogy a valaha gyártott alumínium 75%-a ma is forgalomban van, ami egy elképesztően kiamagsló arány!

Az egyes egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának betiltásáról szóló törvény hatályba lépésével jogosan merülhet fel a kérdés mind fogyasztói, mind pedig vállalati oldalon, hogy ezen betiltott anyagok helyettesítésére a továbbiakban milyen alternatívák állnak majd rendelkezésünkre. Mivel fogjuk például a továbbiakban szürcsölni a nyári melegben a limonádét és egyáltalán miből, ha elvitelre szeretnénk kérni? Miben fogják ezentúl kiszállítani a futárok a házhoz rendelt ételt, a nadrágzsebükben?

Forrás: Shutterstock 

Természetesen a helyzet nem ennyire drasztikus, hiszen nem minden egyszer használatos műanyag betiltásáról rendelkezik a törvény, azonban mégis érdekes lehet megvizsgálni, hogy a szabályozások szigorodására milyen válaszok születtek a műnyagipar egyes szereplői részéről. Az egyik széles körben elterjedt válasz a tiltásokra az úgynevezett "bioműanyagokra" való áttérés, hiszen a műanyagok lebomló változataként tökéletes választásnak tűnnek. Gondoljunk csak bele, itt van egy anyag ami a műanyag összes pozitív tulajdonságával rendelkezik (könnyű, strapabíró, jó szigetelő), úgy hogy mindemellett a műanyagok egyik rossz tulajdonsága sem igaz rá (nem kőolajból készül, nem marad örökké a természetben, nem bomlik mikroműanyagokra és nem szennyezi különböző kemikáliákkal az emberi szervezetet). Nem mesébe illő befejezése ez a műanyagok több mint egy évszázados élettörténetének?

Először is le kell szögezni, hogy "bioműanyagok" megnevezés alatt egyszerre rengeteg féle anyagot érthetünk, ide sorolhatók például azon műanyagok, melyek kőolajszármazékokból állíthatók elő, de biodegradálhatóak bizonyos eljárások révén, azon anyagok, melyek bioalapúak de nem tudnak lebomlani és persze azok az anyagok is, melyek egyszerre bioalapúak és biodegredálhatóak (természetben vagy ipari komposztálás során). A legkörnyezetbarátabb alternatívának a legutóbbi csoport tűnhet, ide sorolható például a politejsav (PLA) és a polihidroxi-alkanoátok (PHA-k).

Ha ennek a két anyagnak az életciklusát vizsgáljuk, akkor valóban tapasztalhatunk rendkívül pozitív különbségeket a hagyományos műanyagokhoz képest. Ezen anyagok előállítása során leginkább csak megújuló energiaforrások kerülnek felhasználásra, hiszen alapanyagaik között különböző növények (mint például kukorica, cukornád és burgonya) szerepelnek és ezek termesztéséhez elsősorban vízre valamint napenergiára van szükség (fosszilis energiahordozók is felhasználásra kerülnek természetesen a különböző járművek és gépek működtetése során). Szintén pozitívum, hogy a bioműanyagok ezen csoportja tökéletesen hasznosítható csomagolóanyagként, ideális választás például jó minőségű egyszer használatos zacskók, poharak, ételtartók gyártásához. Ráadásul többségük előállítható a hagyományos műanyagok számára kialakított extrúziós és fröccsöntési eljárásokkal. Mivel a PLA és a PHA-k is biodegradálhatóak, ezért életciklusuk végén elméletileg nem okoznak jelentős környezetterhelést, szennyezés helyett ipari komposztálásuk vagy természetben való lebomlásuk révén a természetes körforgás részei válnak.

Az imént felsorolt pozitívumokat érdemes azonban fenntartásokkal kezelni, hiszen ezek a kevésbé kikövezett utak sokszor tartogathatnak meglepetéseket, jelen esetben komolyabb környezetvédelmi és társadalmi problémákat. Elsősorban etikai jellegű kérdéseket vet fel az egyes élelmiszeripari alapanyagok termékgyártásra való felhasználása, hiszen például a szintén ilyen alapanyagokból készülő bioüzemanyag az amerikai üzemanyagigény csupán 12%-át tudná fedezni abban az esetben, ha az Egyesült Államokban minden kukoricaföldet bioüzemanyag alapanyagogellátóvá tennének (Gyulai, 2007). Ez is jól szemlélteti, hogy milyen komoly erőforrásoktól fosztaná meg nem csak a bioüzemanyag, de a bioműanyag előállítása is globális szinten az élelmiszeripart. A bioműanyagokkal szemben felróható legnagyobb probléma azonban leginkább éppen azon tulajdonságuk, mely miatt felkarolták őket, tehát a biodegradálhatóságuk. Fontos ugyanis különbséget tenni az ipari komposztálás és a természetben vagy házi komposztálás útján történő biodegradáció között. Előbbi azt jelenti, hogy a műanyagot szelektíven kell gyűjteni, hiszen csak ipari eljárások segítségével lehet garantálni lebomlásukat. Itt fontos megjegyezni azonban, hogy bármennyire is logikusnak tűnhet, nem lehetéges a hagyományos műanyagokkal megegyező hulladékgyűjtőbe helyezni őket, hiszen az anyagok különbözősége révén csak szennyeznék egymást az újrahasznosítás vagy biodegradáció során. A bioműanyagok saját hulladékgyűjtési infrastruktúrája azonban hazánkban még nem épült ki, tovább bonyolítva ezzel a problémát. Mivel a bioműanyagokra vonatkozóan még nem létezik egy általánosan elfogadott, széleskörben alkalmazott, egyszerű és világos jelölésrendszer sem, ezért a fogyasztók információk hiányában könnyen hozhatnak környezetvédelmi szempontból nem megfelelő döntést, mellyel végső soron a műanyagok jelentette környezetszennyezéshez járulnak hozzá.

Forrás: Unsplash

A fentebb leírtak alapján többnyire tehát az állapítható meg, hogy a bioműanyagok a műanyagok jelentette problémákra legfeljebb egy részleges megoldást nyújthatnak, de ezt is csupán akkor, ha a fogyasztók számára minden lehetőség adva lesz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű információval rendelkezzenek a műanyagok ezen fajtájának szelektív hulladékgyűjtéséről. Fontos továbbá, hogy ez a hulladékgyűjtési infrastruktúra kiépítésre is kerüljön és a lehető leghatékonyabban működjön. Számtalan olyan csomagolási alternatíva létezik azonban, mely sokkal hatékonyabb megoldást jelenthet a műanyagválságra, mint a bioműanyagok.